Mindennapi életünk

„Gyakran keresünk nagy pillanatokat a közösségi életben, különösen szép ünnepeket, és elfelejtjük, hogy a közösségi élet legjobb tápláléka, amely megújítja és megnyitja szíveket: a hűség, a figyelmesség, az alázat, a megbocsátás, gyöngédség és befogadás apró,
mindennapi megnyilatkozásai. Ez a közösségi élet szívverése.”
/ Jean Vanier /

Amikor a Bárkában az otthonban vagy a műhelyben megosztjuk életünket, napjainkat sérült barátainkkal, a legtöbb amit tehetünk, hogy folyamatosan bátorítjuk őket. Fontosak! Személyük értékes, nélkülözhetetlen, egyedi a szemünkben és Isten szemében. Szeretjük őket akkor is, ha néha fájdalmat okoznak …mindenek ellenére! Ez az állandó feléjük sugárzó megerősítés, jelenlét, „ a még akkor is „- szeretet segíti őket , hogy a sebek gyógyulni kezdjenek. A születés utáni elhagyatottság sebe, az állandó elutasítás miatti sebek, a bűntudat sebei… Mindezt hordozni, Isten irgalmával lehet, egyedül nem.
A Bárkabeli élet hétköznapjainak két fő színtere van: az otthon és a műhely.

A lakók életének nagyobb része a lakóotthon keretei között zajlik, meghatározott napirend szerint, amely biztonságot és keretet ad az egész napjuknak.

A nap főbb egységei kiemelt hangsúlyt kapnak a ház életében. Ilyen az ébresztés – elalvás körüli, intim-tisztelettel teli kapcsolat. A sérült lakók többsége nem igényel szakképzett gondozást, hanem sokkal inkább egy más minőségűt, amely elsősorban a bensőséges légkört biztosítja. A súlyosabban sérült személyek esetében nagyon fontos szerepe van tisztelettel teli érintésnek, a fürdetésnél. Mindez a biztonságot a szeretetreméltóságot közvetíti számukra. Ezeket az időket fel kell használni a segítőnek arra is, hogy a sérült társa minél önállóbbá váljon. Türelemmel rávezetni s következetesen elvárni tőle.

A közös étkezések közös asztalhoz hívja az otthonban élőket. A sérültek hétköznap a Bárka Műhelyben tízóraiznak és ebédelnek a műhely többi dolgozójával közösen. Ez az együttlét az öröm, az osztozás ideje is.

Az étkezés a közösségi élet építésében nagyon fontos szerepet játszik! Ezernyi kedvességre és gyöngédségre nyújt lehetőséget. Az étkezések során mindenki találkozhat mindenkivel, akárcsak apró kis gesztusokon keresztül is: „Kérsz kenyeret?...Kérlek, add közelebb a sót!„ A kapcsolatfelvétel egyszerű módjai ezek, amelyekkel kimozdíthatunk egyeseket a zárkózottságból.

A munka utáni szabadidő értékes eltöltése is a ház gondja. A sérült személy beilleszkedését a szabadidő értékes eltöltésének megtanításával is próbáljuk segíteni. A segítők teljes figyelemmel vannak jelen az otthonban, hogy észrevegyék a sérült lakók igényeit. Ötletekkel kezdeményezzenek, a lakók felmerülő ötleteit támogassák, vagy éppen az egyéni pihenés vágyát tartsák tiszteletben.
Van, hogy a csoportos játék, zenélés, mozgás kerül előtérbe. A csoportban visszahúzódóbb személyiségű lakók számára egyéni tevékenységeket kezdeményezünk (levélírás, beszélgetés, séta, vásárlás).

A szabadidő lehetőséget ad az önfelfedezésre, az adottságok kibontakoztatására. Próbáljuk támogatni őket kedvenc időtöltésükben. Minden hónap harmadik szerdáján házimise van, amelyre Bárka barátokat, és mindenkit akinek nyitott a szíve a sérültek felé, szívesen látunk. Mindez számukra lehetőséget ad a külső kapcsolatok építésére is.

Minden nap végén közös imádságra gyűlünk össze a ház imaszobájában. Fontos ez a hely: a csend, az elmélyülés, az Istennel való együttlét, a töltekezés miatt.

Az esti imáért egy héten át egy sérült lakó és egy segítő felel. Énekelünk, Bibliát olvasunk, beszélgetünk az olvasottakról, végül imádkozunk. Az imádságban mindig gyermeki bizalommal és komolysággal szólítják meg Istent, minden gondjukat és örömüket elétárva. Tudjuk, hogy nap-mint nap ez a közös erőforrásunk! Ma is!