Bárka Charta

A Bárka 1964-ben jött létre, amikor Jean Vanier és Thomas Philippe atya — Isten hívására válaszolva — meghívott két értelmi fogyatékos férfit, Raphael Simit és Philippe Seux-t, hogy jöjjenek, és osszák meg velük az életüket az Evangélium és a Jézus által meghirdetett Boldogságok szellemében.

Ebből az első közösségből, amely Franciaországban, római katolikus gyökerekből született, számos új közösség fejlődött, sokféle kulturális és vallási tradícióval.

Ezeket a közösségeket, amelyeket Isten hívott létre, a közös látásmód és a befogadásnak, az osztozásnak és az egyszerűségnek ugyanaz a lelkülete egyesíti.

I. CÉLOK
1. A Bárka célja olyan közösségek létrehozása, amelyek értelmi fogyatékos embereket fogadnak be. Ezáltal válaszolni* próbál azoknak a szenvedésére, akiket igen gyakran kitaszítanak, és helyet igyekszik biztosítani számukra a társadalomban.
2. A Bárka törekszik rá, hogy feltárja a sajátságos adományait az értelmi fogyatékos embereknek, akik mélyen közösségeik szívébe tartoznak, és másokat arra szólítanak, hogy megosszák velük az életüket.
3. A Bárka tudatában van annak, hogy nem tud minden értelmileg sérült embert befogadni. Nem megoldást, hanem jelet akar kínálni — annak a jelét, hogy a társadalomnak, ahhoz, hogy igazán emberivé legyen, a gyengék és az elnyomottak befogadására és tiszteletben tartására kell épülnie.
4. A Bárka a remény jele kíván lenni egy megosztott világban. Közösségei, amelyek eltérő szellemi képességű, különböző szociális hátterű, vallású és kultúrájú emberek szövetségeire alapulnak, az egység, a hűség és a kiengesztelődés jelei szeretnének lenni.

II. ALAPELVEK
1. Bármilyenek legyenek is az adottságai és korlátai, minden ember összetartozik az egy, közös emberségben. Mindenkinek az értéke egyedülálló és szent, mindenkinek ugyanolyan a méltósága és ugyanazok a jogai. Minden ember alapvető jogai közé tartozik az élethez, a törődéshez, valamiféle
otthonhoz, az oktatáshoz és a munkához való jog. Ezen kívül, mivel az ember legmélyebb szükséglete az, hogy szeressen és hogy szeressék, mindenkinek joga van a barátsághoz, a kommunióhoz és valamiféle lelki élethez.
2. Ha minden emberi lénynek feladata, hogy teljesen kifejlessze képességeit és talentumait, hogy megvalósítsa minden egyéni lehetőségét, ehhez olyan környezetre van szüksége, amely segíti a személyes növekedést. Kapcsolatokat kell létesítenie másokkal családokban és közösségekben. A
bizalom, biztonság és kölcsönös szeretet légkörében kell élnie. Szüksége van arra, hogy értékesnek tartsák, elfogadják és támogassák valódi, meleg kapcsolatokban.
3. Az értelmi fogyatékos emberek gyakran rendelkeznek a befogadás, a csodálkozás, a természetesség és a közvetlenség készségével. Egyszerűségük és sebezhetőségük révén képesek mások szívét megérinteni és másokat egységre szólítani. Így élő jelekként emlékeztetik a világot a
szívnek azokra a nélkülözhetetlen értékeire, amelyek nélkül a tudás, a hatalom és a cselekvés elveszíti értelmét és célját.
4. Egy személy gyengesége és sebezhetősége korántsem akadálya az Istennel való egységnek — sőt, még elő is segítheti azt. Gyakran a fel- és elismert gyengeség az, ami által Isten szabadító szeretete megnyilvánul.
5. Hogy kifejlődhessen az a belső szabadság, amelyre minden ember hivatott, és hogy az Istennel való egységben növekedjen, minden embernek rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy egy vallási tradícióban gyökeret és táplálékot találjon.

III. A KÖZÖSSÉGEK
1. Hívő közösségek
1.1 A Bárka közösségei hívő közösségek, amelyek az imában és az Istenbe vetett bizalomban gyökereznek. Törekszenek rá, hogy Isten vezesse őket — és a közösségek legkisebb tagjai, akiken keresztül Isten jelenléte megnyilvánul. Minden tagjukat támogatják, hogy felfedezze és elmélyítse lelki életét, és a saját hite és vallási tradíciója szerint élje azt. Akiknek nincs vallási kötődésük, azokat is szívesen látják, és tiszteletben tartják lelkiismereti szabadságukat.
1.2 A közösségek között vannak egy vallásúak és vallásköziek. A keresztény közösségek között vannak egy felekezethez tartozók és felekezetköziek. Mindegyik közösség kapcsolatot tart a megfelelő
vallási hatóságokkal, és beépül a helyi egyházi közösség(ek) illetve istentiszteleti helyek életébe.
1.3 A közösségek felismerik, hogy ökumenikus hivatásuk van, és küldetésük, hogy az egységért dolgozzanak.

2. Egységre meghívva
2.1 Az egység a különbségek elfogadására és tiszteletben tartására épül. A szeretetnek abból a szövetségéből fakad, amelyre Isten hívja a közösség minden tagját. Feltételezi, hogy a fogyatékos ember áll a közösségi élet középpontjában. Az ilyen egység hosszú idő alatt, a hűség által épül ki. A közösségek arra szentelik magukat, hogy egész életükre befogadják tagjaikat (miután tagságukat megerősítették), ha ők maguk ezt akarják.
2.2 Az otthonbeli élet a Bárka közösség szívében áll. A közösség különböző tagjai arra hivatottak, hogy egy test legyenek. Együtt élnek, dolgoznak, imádkoznak és ünnepelnek, megosztják egymással az
örömeiket és a szenvedéseiket, megbocsátanak egymásnak — mint egy családban. Egyszerű életet élnek, amely az emberi kapcsolatoknak biztosít elsőbbséget.
2.3 A közösségnek ugyanez a szelleme egyesíti a sokféle közösséget világszerte. Így — a szolidaritás és a kölcsönös elkötelezettség kötelékei által — egyetlen, egész világra kiterjedő családot alkotnak.

3. Növekedésre meghívva
3.1 A Bárka közösségek a remény helyei. Minden személy — hivatásának megfelelően — bátorítást kap, hogy növekedjen a szeretetben, az önátadásban és teljes emberségében csakúgy, mint önállóságában, tudásában és önálló döntésekre való képességében.
3.2 A közösségek biztosítani akarják tagjaik számára a képzést, munkát és terápiás foglalkozásokat, amelyek a méltóság, a növekedés és kiteljesedés forrásai számukra.
3.3 A közösségek meg akarnak adni tagjaiknak minden lehetőséget ahhoz, hogy lelki életüket fejleszthessék, és elmélyíthessék az Istennel és az embertársaikkal fennálló egységüket és az irántuk való szeretetüket.
3.4 A közösség minden tagját meghívják, hogy — amennyire csak lehetséges — részt vegyenek az őket érintő döntésekben.

4. Beépülve a társadalomba
4.1 A Bárka közösségek nyitottak és befogadásra készek az őket körülvevő világ felé. Környezetük életének szerves részét képezik, igyekeznek szomszédaikkal és barátaikkal kapcsolatot teremteni.
4.2 A közösségek törekszenek arra, hogy minden feladatukat, amelynek elvégzésére hivatottak, hozzáértéssel teljesítsék.
4.3 A közösségek szeretnék a sérült embereknek lehetővé tenni, hogy dolgozhassanak, mivel a munkát az integráció fontos eszközének vallják.
4.4 A közösségek igyekeznek szorosan együttműködni
• a fogyatékos emberek családjaival és gondozóival
• szakemberekkel
• állami hatóságokkal
• és mindenkivel, aki az igazságosság és a béke szellemében
dolgozik a fogyatékos emberekért.

IV. ÖSSZEGZÉS
A Bárkát mélyen érinti azoknak az embereknek a nyomorúsága, akik fogyatékosságuk miatt igazságtalanságokban és megvetésben részesülnek. Ez arra kell, hogy késztesse a Bárka közösségeit, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek az értelmi fogyatékos emberek jogainak védelméért, hogy
támogassák olyan helyek létesítését, ahol ezeket az embereket befogadják, és hogy felszólítsák társadalmunkat arra, hogy igazságosabban és nagyobb tisztelettel forduljon feléjük.
A Bárka közösségei szolidaritást akarnak vállalni a világ szegényeivel, és mindazokkal, aki az igazságosságért folyó küzdelemben részt vesznek.